A vérontófű (‘Potentilla erecta’) a rózsafélék családjába tartozik, és nevét annak a vérvörös lének köszönheti, amely a sárgásfehér gyökértörzsből szivárog, amikor levágják.

A fitoterápia a tavasszal vagy ősszel kiásott gyökértörzset tinktúra vagy tea formájában alkalmazza. A gyökér hatóanyagai főleg az erős cseranyagok és csersavak.

Jótékony hatások:

• Laboratóriumi kísérteteknél a növényi nedv a baktériumok és vírusok szaporodását is gátolja.

• A növény erősen összehúzó és szárító hatású, így a vérontófű készítményeket külsőleg, öblítés vagy ecsetelés formájában alkalmazzák a bőr és a nyálkahártya gyulladásos megbetegedései esetén.

• Szájon át szedve csökkenti a bőr és a nyálkahártya vérellátását, ezért főleg szájüregi és torokgyulladás, ill. hasmenés esetén alkalmazzák.

A vérontófű gyökértörzséből készült tinktúra a nőgyógyászatban is jól használható, mivel összehúzza a méhnyálkahártyát, ezáltal pedig szűkíti és elzárja a túl erősen vérző ereket.

Vérontófű-tinktúra készítése

Hozzávalók a tinktúra készítéséhez:

Szárított vérontófű-gyökértörzs, 70%-os alkohol (borszesz), 1 csavaros tetejű üveg, 1 barna üvegflakon a kész tinktúrához, 1 műanyag-szűrő, géz a szűréshez.

Elkészítés:

Töltsük meg az üveget 1/5-ig apróra vágott gyökérdarabkákkal, öntsünk rá alkoholt az üveg pereméig, majd zárjuk le az üveget. ⇒ Tegyük világos ablakpárkányra, naponta rázogassuk meg. Három hét múlva a tinktúra leszűrhető. ⇒ Nyomkodjuk ki a gyökérmaradékokat is. Töltsük a kész tinktúrát a barna üvegflakonba, ragasszunk rá egy címkét a tartalom és az előállítás dátumának feltüntetésével.

Felhasználás: Szükség esetén fogyasszunk belőle kevés vízzel, naponta 2-3 alkalommal 10-30 cseppet.