A női ciklus működése igen összetett folyamat, amelyet hosszú időn át ismeretlen homály fedett. Csupán néhány éve vált ismertté Roger Guillemin és Andrew Schally munkásságának köszönhetően; ők izolálták ugyanis a hipotalamusz termelte hormonmolekulákat, melyek stimulálják az agyalapi mirigyet.

Ezért a felfedezésért 1977-ben megkapták az orvosi Nobel-díjat. Valójában az agyban létezik egy irányító központ, mely a női hormonális rendszer vezérlője. Ez tökéletes együttműködést biztosít a hormonokat termelő petefészek és a hormonokat fogadó nemi szervek között.

Hogyan működik a női hormonális rendszer?

Ez a rendszer egy emeletes épülethez hasonlítható. A legfelső emeletet, az agy alapján található hipotalamusz és az alatta lévő és tőle függő agyalapi mirigy (hipofízis) foglalja el. Az első emeleten van a petefészek, melyet az agyalapi mirigy irányít.

A földszinten lévő célszerveket (méh, hüvely, petevezeték, mell) az első emeleten lévő petefészek működteti. Ez a kép kissé statikus, de létezik a dinamikus ipari vállalati szemlélet is.

Képzeljünk el egy általános vezér-igazgatót (hipotalamusz), aki (egy kémiai anyaggal, rövidítve LHRH) utasítja igazgatóját (a hipofízist) két hormon, a folliculus-stimuláló hormon (FSH) és a luteinizáló hormon (LH) szabaddá tételére.

Mindkét hormon az alkalmazottként felfogott petefészekre hat úgy, hogy azok tüszőérlelő hormonokat (ösztrogéneket), illetve sárgatestképző (luteinizáló) hormont termeljenek. Ezek termelődését közvetlenül a kliensek (méh, hüvely, petevezeték, mell) hasznosítják látványos feladataik (ciklusszabályozás, normális menstruáció, zavarmentes tüszőrepedés, fájdalommentesség) végrehajtásához.

Zavar esetén menstruációhiány, szabálytalan ciklus, gyakori, bőséges és fájdalmas méhvérzések, emlő- és hasi fájdalmak észlelhetők. Egyetlen utasítás sem kerülhet ki a vezérigazgató-hipotalamusz és az igazgató-hipofízis nélkül, és kizárólag az alkalmazott-petefészkek lehetnek a végrehajtók.

Hogy a kliensszervek ne elégedetlenkedjenek, a működésnek bizonyos normák között kell végbemennie. Amennyiben a normáktól eltér a működés, az igazgatásnak reagálni kell. Ha túl lassúak, és ezért a munkát nem végzik rendesen, az igazgató szigorúan megdorgálja az alkalmazottakat, és megismétli utasításait (a hipofízis felszabadít bizonyos mennyiségű kötött gonadotropint).

Ellenkező esetben, ha a produktivitás túlságosan jelentős, az igazgatás mérsékli az alkalmazottak buzgóságát. Ha minden normálisan működik, megelégszik időnkénti támogatásukkal (90 percenként ad hormonális jelet az LHRH-kiválasztásra, felszabadítva FSH-t és LH-t).